Egy fiatal lány állt az ablakban, a naplementét figyelve. Pár percenként felsóhajtott, és lehunyt szemekkel maga elé nézett, majd újból a naplementére.

-Minden ügynök megérkezett?-kérdezte Eclips.

-Nem, Eclair és Lumiere még nincs itt-felelt Mercredi.

Eközben Eclair épp aludt. Hirtelen Lumiere jelent meg az ajtajában.

-Eclair, ébresztő! Hasadra süt a nap!

-Még csak...öt...percet-nyafogta.

-Fél órával ezelőtt is ezt mondtad! Igyekezz, mert elkésünk!

-Honnan?-ült fel gyorsan az ágyában.

-Nem emlékszel? Ma érkezik meg az új ügynök, és mindenkinek meg kell jelennie!

-Rendben! Csak magamra kapok valamit és mehetünk is!

Eclair kiugrott az ágyából. Berohant a fürdőszobába, és besietett a zuhany alá. Kifelé jövet, elcsúszott egy földön hagyott szappanon.

-Ezt meg ki hagyta itt?-kérdezte mérgesen.

-Te magad-felelt nyugodtan Lumiere.

Eclair felállt a földről, és futott vissza a szobájába felöltözni.

-Hányszor kell még elmondanom neki, hogy ne rohangáljon a házban-kérdezte halkan, magától Lumiere.-Nem is értem, minek töröm magam...

-Készen is vagyok, Lumi! Indulhatunk?

-Természetesen.

-Igazgatónő, az új ügynök megérkezett.

-Remek. Kísérd be.

Bólintott, és kiment. Hamarosan kinyitódtak az ajtószárnyak, és egy lány lépett be rajta. A lány maga elé bámult, majd egy pillanatra felnézett.

-Hölgyeim és Uraim, bemutatom Shila-t.

Shila tiszta sárga ruhában volt, hosszú, sötétlila haját szabadon engedte, sötétbarna szemei folyamatosan a földet bámulta..

Mercredi magyarázni kezdte azt amit tudni kellett Shila-ról.

-Shila teste ötvenegy százaléka energia, amiből egyszerű, de hatásos energiabombát tud előállítani. Ezzel az erejével már egész fiatalon bírt és azóta egyre erősebb és jobb energiabombákat tud előállítani.

Mercredi elhallgatott, mert látta Shila valamiért zavarban van. Úgy gondolta, hagyja a bemutatást, hiszen a lényeget már elmondta, hiszen lehet, hogy a sok ember figyelme hozza zavarba.

-Gyere...-kezdte, de Eclair mellé lépett, és belekezdett mondókájába.

-Szia-mondta végül Shila.

-Mintha kissé félénk lennél. Na gyere, bemutatok neked itt én mindenkit!

Shila arcán kis mosoly jelent meg, majd bólintott. Először az igazgatónőt mutatta be neki.

Shila és Eclips kezetfogtak, majd Eclair vezette is tovább.

-Ők itt ketten TweedleDee és TweedleDum.

-Ha jól látom, testvérek.

-Ők itt A-uo és Un-ou.

-Örvendek-mondták és ők is kezetfogtak Shila-val.

Továbbmentek. Eclair már el akarta kezdeni mondandóját, de a kis rózsaszínhajú lány, vagyis Viola megelőzte.

-Hagyd egy kicsit. Majd később kérdezgetheted.

-Rendben-válaszolt beletörődően.

Eclair és Shila, amíg Viola sóhajtozott, továbbmentek gyorsan.

-Ez a férfi itt Armblast. Egy felfuvalkodott hólyag.

-Ugyanmár, cicus, ne légy ilyen!-mondta.-Örvendek.

Gyorsan továbbmentek.

-És végül bemutatnám neked Dexterát...-kezetráztak-...és Sinistrát.

-Ööö...ör...örvendek-nyögte végre ki Shila.

-Szintén-válaszolt Sinistra, kissé zavartan.

Majd továbbálltak.

-Hé, öreg, mi történt veled? Egy pillanatra ledermedtél-kérdezte halkan Dextera.

-Ööö...se...semmi-mondta, tekintetét Shila felé fordítva, aki néha hátrapillantott.

-Hmm...értem...

-Shila, egyébként...-kezdte Eclair, de meglátta, hogy silla folyamatosan visszafelé pillantgat.-Hé, mi a baj?

-Mi? Ja, semmi. Egy kicsit...szeretnék egyedül maradni.

-Rendben. De ugye nem bánod, ha Lumi és én elkísérünk hazáig.

-Nem...persze, hogy nem.

-Gyere, Lumi.

Lumiere értetlenül nézett, de Eclair után ment. Shila mégegyszer visszanézett Sinistrára, aki rögtön másfelé fordította a fejét.

Shila házánál megálltak.

-Nincs kedvetek bejönni egy kicsit? Egy teára, vagy kávéra.

-Persze, hogy van!-felete vidáman Eclair.-De én inkább a kávét választanám. A tea gondolatától is rosszul vagyok!

-Üljetek le odabent-mondta, az egyik szobára mutatva.-Mindgyárt viszem a kávét. Lumiere, neked teát?

-Igen, köszönöm.

Shila eltűnt a konyhában. Eclairék beültek oda ahova Shila mondta. Eclairnek hamarosan feltűnt a szembe lévő szobában lévő kép. Felállt, és közelebb ment az ajtóhoz.

-Te jó ég!-kiáltott fel hirtelen.

-Mi az, Eclair?-kérdezte Lumiere aggódva.

-Nézd meg azt a képet!

Lumiere is felállt, és amint meglátta a képet elállt a szava.

-Az...az ott a képen mellette, nem...Sinistra?

-Dehogynem! Már értem miért volt olyan zavart amikor bemutattam neki!

Hallva Shila lépteit visszaültek a fotelba. Shila letette a kávét és a két teát az asztalra. Elkezdtek beszélgetni a GOTT-ról, a feladataikról, de Eclairék a képet egyeltalán nem hozták szóba. Lumiere az órára pillantott.

-Ó, de késő van. Eléggé elbeszélgettük az időt.

-Tényleg. Gondolom akkor mentek is.

-Remélem nem haragszol-szólt Eclair.-Nem lehet könnyű egyedül lenni.

-Hozzászoktam már! Nem nagy ügy-mondta mosolyogva.

Eclair hazafelé tartva szóbahozta a képet.

-Szerinted mióta ismerhetik egymást?-kérdezte.

-Nem tudom. Sajnos a képen a korukat nem tudtam megállapítani.

-Igen.

Eközben Dextera és Sinistra lakásánál:

~Hogy...hogy lehet ez...~gondolta Sinistra, az ablak előtt állva.

-Hé, öcsi, min gondolkozol ennyire?-kérdezte hirtelen Dextera.

-Semmin. Egy pillanatra el kell mennem. Hamarosan jövök.

-Ööö...Rend...

Az ajtó becsapódott.

-...ben.

Shila a hálóingjében ült a fotelban, arcképeket rajzolgatva. Hirtelen kopogtak az ajtaján.

-Ki lehet az ilyen későn?-kérdezte magától.

-Cudar egy idő van odakint, bejöhetnék?-kérdezte a maga kedves hangján.

Shila magáhoztérve a meglepődöttségből, válaszolt:

-Persze, gyere csak be.

Sinistra végignézett a lakáson, majd Shila felé fordulva rajta is.

-Mi járatban vagy? Nem mintha...baj lenne, hogy eljöttél...csak...kíváncsiságból.

-Nem tudom...Valamiért úgy éreztem, hogy szeretnélek meglátogatni-mondta, majd elmosolyodott. Shila úgyszintén.

-Semmit sem változtál-mondta Sinistra, amint Shila-ra nézett újból.-Bár azt hiszem még sose láttalak ebben a bájos pólóban.

Shila elpirult.

-Nem kell piruldozni. Remekül áll!

-Humorodnál vagy, mint mindig!-mondta, és az egyik párnát megfogva, Sinistrának dobta. Az fejbe találta, és mind a ketten elkezdtek nevetni. Miután abbahagyták, Shila felállt.

-Hozhatok neked valamit? Kávét? Teát?

-Köszönöm, egy teát.

Bement a konyhába.

Sinistra boldogan felsóhajtott, és elnyúlt a fotelban. Hamarosan megjelent Shila.

-Tessék a...

A mondata befejezetlen maradt, mert Shila megbotlott a papucsában, és a két csésze tea kiborult a kapanéra, egyenesen Sinistra ruhájára.

-Ó, jaj, bocsánat, nem akartam...-mondta, és elővett egy ruhadarabot, hogy megtörölje Sinistra ruháját.

-Semmi baj. Szerencsére a tea nem volt túl forró-mondta kedvesen, és elkapta Shila csuklóját-Hagyd csak.

Shila elmosolyodott.

-Kedves vagy, mint mindig-mondta.

Sinistrának feltűnt, hogy még mindig fogja Shila csuklóját. Gyorsan elengedte.

-Későre jár, azt hiszem megyek. Holnap találkozunk.

-Rendben, szia.

Sinistra hátrafelé nézve ment egy jó ideig, és integetett. Shila addig állt az ajtóban, amíg látta Sinistrát. Aztán becsukta az ajtót.

-Sinistra...semmit sem változtál...-mondta, elfeküdt a fotelban, és elaludt.

-Micsoda reggel!-kiáltott fel Eclair, olyan hangosan, hogy csak úgy beleremegett a szoba.

-Eclair, egy kicsit halkabban nem lehetne? Felébreszted a fél várost.

-Elnézést...-mondta, és már lendült is, hogy bemenjen a fürdőbe.

-Eclair, ma szeretnék én menni előbb. Mindig elzuhanyozod a melegvizet.

-Rendben, menj-mondta, egy sóhajjal.

-Köszönöm.

Amikor Lumiere bezárta az ajtót, Eclair már rohant is a telefonhoz.

-Igen?-szólt egy hang a vonal túlsó végén.

-Szia Shila! Itt Eclair!

-Látom hamar felébredtél!

-Igen. De te se vagy egy későnkelő! Mit szólnál, ha összefutnánk a kávézóban?

-Persze, miért is ne. Hánykor?

-Mondjuk...fél kilenckor?

-Rendben, ott találkozunk, szia!

-Viszlát!

Amint letette a kagylót, Lumiere már kint is volt a fürdőből.

Eclair őrületes sebességgel berohant, és amikor kijött, már az egyenruhájában volt.

-Gyors vagy ma reggel.

-Igen. Gyerünk a kávézóba!
-Miért megyünk oda?

-Shila-val találkozunk.

-Rendben. Látom, egész megkedvelted őt.

-Igen! Miért, te nem?

-Persze, hogy megkedveltem!

-Na, indulás!

-Jó napot, Eclair, Lumiere, Shila.

-Szóval az lenne a feladatunk, hogy juttassunk el egy csomagot az Aure-ra?

-Igen. Armblast ügynök is elkísér benneteket.

Eclair egy undorral elfordult.

Elindultak. Hosszú út után végre elérkeztek az Aure-ra.

-Végre. Már kezdtem unni az utat!

Leszálltak.

-Már nem is emlékszem, mikor jártam itt utoljára!-kiáltott fel Eclair.

Amint kiléptek a járművükből, egy csapat ellenséges katona támadt rájuk.

-Gondolom ez a csapat nem a fogadóbizottság!

-Shila, elintézzük?-kérdezte Eclair.

Shila elmosolyodott, majd bólintott. Eclair elővette a rúzsát, és azt írta a földre vele, hogy "Eclair". A jól megszokott ostorszerű szalagját használta a harcra. Shila előretartotta a kezét. Lehunyta a szemét, és lassan elkezdett megjelenni a kezében egy energiabomba. Eclair-rel egyszerre támadtak, és az összes katonát kiterítették.

-Erről ennyit. Mehetünk is tovább!-mondta Eclair.

-Hihetetlen, ezek azt hiszik ilyen könnyen meg tudnak minket állítani.-sóhajtott Eclair.

Végre elérkeztek a célállomáshoz. Az ajtajában egy sötétruhás ember állt.

-Végre itt vannak. Elhozták a csomagot?

-Köszönöm. Most elmehetnek.

-Várjon csak! Mégis mi van a csomagban? Mi volt annyira fontos, hogy egy rakás katona meg akarta szerezni?

-Mindegy. Szóval mi van a csomagban?

-Ne érdekelje az magát! Menjenek el innen! Most rögtön!

-Nem megyünk innen amíg...

A mondat félbe maradt, mert Lumiere Eclair vállára tette a kezét.

-Hagyd már. Ha nem akarja, nem mondja el. Gyere, menjünk vissza.

Eclair beletörődően felsóhajtott.

-Rendben...Menjünk...

-Nem is értem mit titkolt előlünk annyira az a fickó!-kérdezte Eclair, amikor már úton voltak.

-Ejnye, cicus, látszanak már rajtad a ráncok!

Eclair erre hátranézett, és kitolta a nyelvét.

-Ne hívj cicusnak!

-Rendben, cicamica.

Eclair dühösen elfordult tőle. Shila csak nézett, és halkan kuncogott.

-Egyébként én tudom mivel volt tele a csomag.

-Tényleg?-csillant fel Eclair szeme.

-Persze. Tisztaruhákkal.

-MICSODÁKKAL?!?!

-Tisztaruhákkal. Tudjátok, az Aure egy kicsit visszaesett anyagilag, és segélykérés érkezett.

Eclair tiszta pipa lett.

-Egypár nyamvadt tisztaruha miatt kellett ennyit vesződnünk????

-Ugyanmár, Eclair, egy kis testmozgás legalább, hogy formában maradjunk.

-Shila, hogy bírod te ezt ilyen nyugodtan felfogni?

-Ugyanúgy ahogy Lumiere és Armblast is.

És innentől kezdve meg se szólaltak.

Amikor hazaértek Eclair egyből ledobta magát az ágyra. Már megnyugodott egy kicsit, de azért még mindig zavarta, hogy pár ruháért kellett ennyit küzdeni és vesződni.

-Ráadásul ezt Armblast végig tudta!-kiáltott egyszer csak fel.

-Mit tudott, Eclair?-figyelt fel rá Lumiere.

-Mi? Jah, semmi.

-Még mindig a csomag miatt mérgelődsz?

-Igen-morogta.

-Nem kéne ennyit foglalkoznod ezzel. Fogd fel úgy, mint egy viccet.

-Viccet? Nem értem, hogy tudtátok ekkora hidegvérrel felfogni!

Eclair még sokáig mérgelődött emiatt. De egy idő után már nem is foglalkozott ezzel. Nem is nagyon gondolt rá.

-Lumi, úgy ennék valamit! Megyek, összeütök valamit. Te kérsz esetleg pár falatot?

-Nem, köszönöm.

Eközben:

-Eclair nagyon felzaklatta magát emiatt az ügy miatt-mondta Shila.-Miért kell ennyire foglalkozni egy pár tisztaruhával? Én épphogy csak nem nevetek ezen.

Kopogtattak.

-Hmm...valami azt súgja, tudom ki az-mondta halkan, és elmosolyodott.

Ajtótnyitott. Sinistra állt ott.

~Tudtam~gondolta.

-Jó estét. Bejöhetek?

-Természetesen. Helyezd kényelembe magadat.

-Már kényelemben érzem magam-mondta, amint belépett.

Shila ezen elmosolyodott.

-Teát?

-Kérek, de ezúttal, ha lehet, inkább meginnám.

Shila barátian meglökte Sinistrát, majd kiment a konyhába. Eközben Sinistra leült a fotelba. Amikor Shila visszatért, a földet nézte, hogy nem-e esik el valamiben. Minden gond nélkül eljutott a kisasztalig, letette a teákat, és leült Sinistra mellé.

-Ugye nem tervezed, hogy rámöntöd azt a pohár teát?-kérdezte, amint belekortyolt a teájába.

-Még megvan a kép?

Shila a szobájába nézett, és észrevette, hogy pontosan lehet látni onnan, ahol ők ülnek.

-Igen...négy éve már, hogy készült, és még mindig olyan mintha csak tegnap csináltattuk volna.

-Igaz...

-Te jó ég, már ennyi az idő, Dextera aggódhat miattam.

-Rendben.

Odamentek az ajtóhoz, Shila kiengedte Sinistrát, és ismét folyamatosan integettek egymásnak.

-Hmm, ez a vacsora valami isteni finom volt!-kiáltott fel Eclair.

-Látom eléggé jóllaktál.

-Igen. A hasam tele, én meg megyek, és lefekszem.

-Egész éjjel rosszat fogsz álmodni a sok evés miatt.

-Engem nem zavar! Na, jó éjt!

-Jó éjt!

-Végre visszaértél!-kiáltott fel Dextera.

-Neked is jó estét.

-Mégis elmondanád hogy hová mész esténként mindig?

-Örülök, hogy aggódtál miattam, de semmi bajom, amint látod.

-Látom, de kérdeztem valamit!

Sinistra leült, és elkezdett mesélni. Dextera figyelmesen hallgatta.

-Szóval Shilát látogatod. Értem. De hogyhogy én sosem tudtam róla?

-Remekül el tudtuk titkolni.-mondta mosolyogva.

-Oh, értem.

Reggel Eclair kinézett az ablakon, látta, hogy kel fel a nap, majd visszaaludt. Hirtelen kiugrott az ágyból, és felkiáltott.

-Ma szabadnapom van!!!

Bement a konyhába, öntött magának egy kávét, visszament a nappaliba, és leült. Miután elfogyasztotta a kávéját telefonálni ment.

-Igen?

-Helló Shila! Neked is szabadnapod van ma?

-Igen. Ahhoz képest, hogy tegnap kezdtem...gyorsan kaptam szabadnapot.

-Nincs kedved egyet szórakozni? Mondjuk elmenni valamelyik plázába?

-Hogyhogy nem Lumi-vel mész?

-Értem...Akkor hol találkozzunk?

-Elmegyek a lakásodhoz, és onnan indulunk, jó lesz?

-Persze! Viszlát!

-Viszlát.

Letette a telefont.

-Na, a mai programon is megvan! Irány a fürdő!

Kivételesen hamar végzett. El is indult Shilához.

Kopogott.

Az ajtó kinyílt, és Shila jelent meg.

-Mehetünk?-kérdezte Eclair.

-Igen.

El is indultak.

-Shila, kérdezhetek valamit?-kezdte Eclair.

-Persze, mit?

-Nos...azt szeretném megtudni hogy...a hálószobádban lévő kép...

-Láttad?

-Igen...szóval, a képen az Sinistra?

-Nos...hát...igen...

Eclair látta, hogy Shila zavarba jött.

-Jaj, bocsánat, nem akartam, a magánéletedben túrkálni, csak kérdeztem-mondta gyorsan.

-Semmi baj. Legközelebb becsukom a szoba ajtaját. Sinistra is észrevette-mondta, de aztán gyorsan a szájához kapott.

-Sinistra? Volt nálad?-lepődött meg Eclair.

-Mondd, te mindig ilyen kíváncsi vagy?

-Háááát...

-Mindegy. Igen, volt nálam. De, hagyjuk most ezt a témát, rendben?

-Rendben. De ennyivel nem úszod meg, még mesélni fogsz szépen!-mondta, majd elmosolyodott. Shila is.

-Majd meglátjuk-mondta végül.

-Már meg is érkeztünk. Ez a kedvenc plázám!

Bementek az ajtaján.

-Én először ennék valamit. Elfelejtettem reggelizni-szólt Eclair.

-Nekem is jól esne pár falat.

Odamentek az egyik büféhez.

-Hmm...na lássuk...

Miután elfogyasztották a reggelijüket, megrohamozták a boltokat. Két óra alatt Eclairnél hat míg Shilánál két táska holmi jelent meg.

-Egy kicsit túlzásba vittük, nem?

-Nos...meglehet-helyeselt Eclair.-Ne menjünk haza?

-Nem rossz ötlet. Egy kicsit már elfáradtam.

-Segíthetünk?-szólt egy ismerős hang a két lány mögött.

Hátranéztek.

-Dee! Dum! Ti hogy kerültetek ide?

-Nos, nekünk is szabadnapunk van, és gondoltuk eljövünk ide.

-Egyébként, ha már felajánlottátok, hozhatjátok egy részét!-mondta Eclair.

-Eclair, ne vidd túlzásba. Te magad vásásroltad, most cipeld is magad.

Eclair kivételével mindenki bólogatott.

-De hisz felajánlották a segítségüket!

-Szerintem csak udvariasságból kérdezte. Minek kellett mindent összevásárolnod?

-Lumiere nem jött veletek?-kérdezte Dee.

-Nem, ő nem nagyon szeret vásárolni.

-A bátyám sem-mondta, majd közelebb hajolt a lányokhoz.-Ha vásárolni nem is szeret, de legalább ő cipeli a cuccokat.

Ezen kuncogni kezdtek.

-Miről folyik a tanácskozás, lányok?-kérdezte Dum.

-Semmin!-mondták egyszerre.

-Mi épp menni készültünk. Eléggé elfáradtunk.

-Tényleg? Akkor...

Dee nem tudta befejezni a mondatát, mert éles sikolyok hallattszottak.

-Mi lehet ez?-nézett hátra Eclair.

Az üvegajtó be volt törve, és egy csapat cyborg támadt a vásárlókra.

-Ezek meg mit keresnek itt? Semmi kedvem a szabadnapomon harcolni! Így is már elég...

-Eclair, ne kezd már megint a csomagos ügyet!-állította meg Shila.-Gyere, intézzük el. Egy kis testmozgás sosem árt!

Eclair beletörődően felsóhajtott, letette a cuccait, és Shilával együtt mentek cyborgok ellen.

-Minket is várjatok meg!-kiáltott fel Dee.

-Szép volt!-kiáltott fel Eclair, majd Shilához fordult.-Ugye Shi...

Eclair-t nagyon meglepődött azon amit látott. Ugyanis ő nem vette észre, hogy amíg ő harcolt Shilát eltalálták. Shilát elöntötte a vér.

-Te jó ég! El kell vinnünk innen!

-Igen.

Shila lakásában ült Eclair az ágy mellett. Szomorúen nézett folyamatosan maga elé. A hálószoba ajtaja lassan kinyílt, és egy orvos lépett be.

-Ne aggódj, meg fog gyógyulni, csak idő kérdése.-nyugtatta meg Eclair-t.

Eclair bólintott, az orvos pedig elment. Kopogtattak a hálószobaajtón.

-Gyere be...-mondta egyhangúan.

-Hogy van?

-Az orvos szerint fel fog épülni.

Sinistra némán leült Shila jobb oldalára.

-Eclair!-kiáltottak neki kintről.

-Mindgyárt jövök, egy perc.

Azzal kiment. Sinistra megfogta Shila kezét. Ezt Dextera rögtön észrevette.

-Magatokra hagylak kicsit...-mondta, és ő is kiment. Beállt az ajtó elé, hogy senki ne tudjon bemenni.

Shaila lassan kinyitotta a szemét.

-Si...Sinistra?-mondta, amint meglátta.

-Igen...Hogy vagy?

-Fáj mindenem...

-Tudod, amikor meghallottam....hogy...hogy súlyosan meg...megsérültél, akkor...azt hittem megint...elveszítelek...-dadogta, és az arcán egy könnycsepp folyt le. Lenézett a földre.

-De...

Felnézett.

-Nem akarlak mégegyszer...elvesz...elveszíteni!-mondta, és megcsókolta Shilát. A lány lehunyta a szemét, és minden erejét össszeszedve átkarolta Sinistrát.

-Hogyhogy nem mehetek be? Engedj!-vitatkozott Viola odakint Dexterával.

-Egyenlőre még nem engedhetlek be. Majd később.

-De én most akarok bemenni!!!!

-Mi történt?-jelent meg Eclair és Lumiere.

Dextera közelebb hajolt Eclairhez, és belesúgta a fülébe: "Sinistra van bent."

Eclair bólintott.

-Sajnálom Viola, de még várnod kell.

-Ez nem igazság...-morogta.

-Shila...tudom...nem épp a legjobb alkalom de...

-Igen?

-Á, nem...nem érdekes.

-Rendben-válaszolta, majd újból elaludt.

Sinistra nem bírta elengedni a kezét, de tudta, itt kell hagynia egy időre.

-Majd ha felépültél...-suttogta és kinyitotta az ajtót.

-Végre, már azt hittem, sosem mehetek be!-kiáltott Viola. Már rohant is volna be, de Cesario elkapta.

-Előbb Eclairék-mondta.

Eclair és Lumiere bementek, és leültek mellé. Shila az ajtó nyikorgására felébredt.

-Sziasztok...

-Szia. Felébresztettünk?

-Nem...úgyse tudta volna elaludni.

Lassan mindenki bent volt, és jobbulást kívántak a betegnek.

Három hétre rá, Shila boldogan takarította otthonát. Az ajtaján a jól megszokott dallamot kopogták le.

-Gyere be!-kiáltotta.

A várvavárt vendég, Sinistra lépett be.

-Szia. Látom már sokkal jobban vagy.

-Igen.

-Nos...emlékszel, hogy mondani akartam valamit, amikor...

-Persze. De aztán azt mondtad, hogy nem érdekes.

-Igen, de ezt szeretném most elmondani. Illetve megkérdezni.

Shila megfordult.

-Mit?

-Hogy...

Vett egy nagy levegőt.

-Hozzám...hozzám jönnél feleségül?-és elővett egy kjis dobozkát, kinyitotta, majd kivillant bvelőle egy karikagyűrű.

-Igen, igen, ezerszer is igen!-mondta, és átölelte. Sinistra szintén magához szorította, majd megcsókolta.

-Bejöhetünk végre?-hallattszott odakintről Eclair hangja.

Az ajtó felé néztek.

-Hát ők?

-Foggalmam sincs.

Az ajtó kinyílt, Eclair, Lumiere, Armblast, Eclips, Mercredi, Dextera, TweedleDee, TweedleDum, A-uo, Un-ou, Viola és Cesario lépett be.

-Gratulálok, öcsi!-mondta Dextera, és hátbavágta Sinistrát.

-Hát ti?-kérdezte boldogan Shila.

-Ugyanmár! Itt terjednek a hírek!

-Sajnálom, de nem bírtam magamban tartani.

Mindannyian sok boldogságot kívántak, majd magukra hagyták a szerelmeseket.

-Soha nem akarlak elveszíteni-suttogta Sinistra, és ismét átölelte.

Shila semmit sem tudott erre mondani, csak Sinistrához bújt.

The End