A. Kína: a Taoizmus {…}

“Az ősöknek és a föld és az ég termékenységének igen régi kultusza maradt fenn Kína őskorából és számtalan ritusban és szertartásban fejeződik ki. Később a buddhizmushoz meglehetősen hasonló vallás fejlődött ki, amely annyira a buddhizmus hatása alatt volt, hogy nehéz elválasztani tőle: a taoizmus. A taoizmus nagy bölcse Lao Tze, aki Krisztus előtt a hatodik században élt. Neki tulajdonítanak egy jóformán érthetetlen könyvet, amelynek Tao Te King a címe. A Tao eredetileg az ég mozgása volt, amelynek a központja az északi sarok. Valami motorféle mozgatja a világot e tengely körül. A Tao egy lény, amely úgy fejti ki önmagát, hogy egyszersmind kifejleszti a lényeket az ő legnagyobb hasznukra. A Tao hozta létre a hím és nőstény elvet, az eget és a földet, amelyek egyesülésükkel létrehozták a lényeket. Nincs semmi különös eredetiség mindabban, amit a taoizmusról megértünk. Kezdetben afféle tudományos és politikai filozófia lehetett, amely a falu anatómiáját hirdette, az egyszerű és békés életet: bizonyára a kínai paraszt életeszményét fejezte ki.

A keresztény időszámítást megelőző és követő századok folyamán a taoizmus vallássá alakult át, papokkal, templomokkal, majd a buddhizmus példájára kolostorokkal. Valamennyi népies babona, amelyek az igazi kínai vallást szolgáltatják, betört a taoizmusba, még inkább, mint a buddhizmusba. A taoista papok és szerzetesek elkészítették a hosszú élet elixírjét és a halhatatlanság országaiba utaztak, tetszés szerint változtatták helyüket térben és időben: ma is ezt teszik. Lao Tze isten lett, éppúgy, mint Buddha. Egy régi kínai kritikus kijelentette, hogy a taoizmus mindent átadott a buddhizmusnak, ami jó volt benne és cserébe megkapta a buddhizmusból mindazt, ami benne rossz. {…}

B. Japán

A japán művészet szintén csodákat hozott létre, amelyeknek csak kis töredékét ismerjük. De a japán vallás a mi szemünkben ugyancsak nélkülözi az eredetiséget gondolati téren.

Japánban a buddhizmus van uralmon, amely egy régebbi vallás, a sintoizmus fölé rakódott. A sintoizmus benépesítette a földet az istenek leszármazottaival, akik a csillagokkal tartanak rokonságot. A hallottaknak hatalmuk volt. Bizonyos tisztító szertartásokat alkalmaztak az egyénekre és az egész nemzetre, ma is alkalmazzák. Alig rendszerezett primitívizmus jellemzi ezt a vallásos csökevényt, amely 1868 és 1884 között államvallás volt; a japánok azóta belátták tévedésüket.

A buddhizmus nagyszámú szektában virágzik, amelyek a már említettekhez hasonlítanak. Legfurcsább talán a zen szekta, amely a középkorban keletkezett, ez elveti a szent iratokat és átadja magát az elmélkedésnek. A zen-féle buddhizmus, amely sajátos japán változata Buddha szerencsétlen tanainak, a katonai kasztok vallása lett. Talán ez bántotta volna legjobban Buddhát, aki ellensége volt minden erőszaknak, sőt minden cselekvésnek is, a katasztrófák sorozatában, amelyek eszméit érték. De a japánok a buddhizmusnak ebből a változatából az egyszerűség, a fegyelem, a gondolati összpontosítás vallását csinálták, amelynek szép, klasszikus modora van. A japán katonai becsület kódexe, a Bushido a buddhizmus hatása alatt nem tulajdonít jelentősséget a halálnak és ebben mindennek ellenére Buddha egyik gondolata él tovább ősi ellenségeiben, a katonákban. {…}”

Saurat, – aki a londoni egyetem tanára volt – a harmincas évek elején írta ezt a művét, magyarul 1935-ben jelent meg munkája, ebből való a fenti idézet.