Felkészülés a szertartásra

A szertartás neve a chaji, ami az étel és a tea felszolgálását is magában foglalja. Minden szertartás alkalmával a vendéglátó akár napokat is eltölt a felkészüléssel, minden apró részletre kiterjedően azért, hogy biztosítsa a tea szertartás tökéletességét. A tea segít rádöbbenteni az embert, hogy minden egyes emberi találkozás egy különleges, és a maga nemében megismételhetetlen alkalom. Így minden egyes teázást az alapján kell értékelni, amit az nyújtott a résztvevőinek. A szertartás egy külön erre az alkalomra kijelölt és berendezett szobában, a chashitsu-ban történik. Általában ez a szoba a teaház területén belül, messze a lakórészlegtől, a kertben található. A vendégeket (4 fő az ideális létszám) bekísérik a váróterembe, a machiai-ba. Itt a hanto (a vendéglátó segédje) sayu-val kínálja őket (az a melegvíz, amit majd a tea elkészítéséhez fognak használni). Amíg itt tartózkodnak, a vendégek eldöntik, hogy ki legyen közülük a fővendég tisztségben. Eztán a hanto elvezeti őket (hanto-fővendég-többiek sorrendben) egy vízharmatos, virágoktól mentes kertbe, a roji-ba. Itt tisztulnak meg a vendégek a külvilág porától (átvitt értelemben is). Ezután leülnek a koshikake machiai-(”várakozó” padra), és várják a vendéglátó (teishu) megérkezését.

Mielőtt köszöntené a vendégeket, a teishu megtölti a kőtálat friss vízzel. Ebből egy merőkanálnyi vízzel a teishu megtisztítja a kezét és a száját, majd átmegy a középső hídon (chumon) a vendégeihez, hogy köszöntse őket egy meghajlással. Eközben senki nem mond semmit. A vendéglátó átvezeti a hanto-t, a fővendéget, és a többi vendéget (ebben a sorrendben) a chumon-on, ami a durva fizikális világ és a tea spirituális világa közti kaput jelképezi. A vendégek és a segéd megtisztítja magát a kőtálnál, majd belépnek a teaházba. A húzható ajtó mindössze 91 cm magas, így mindenkinek le kell hajolnia, és bekúsznia a teaházba való belépéshez. Ez az ajtó azt jelképezi, hogy aki belép rajta, mind egyenlővé válik a tea szentélyében függetlenül a társadalmi rangoktól.

A teaház belseje

A szoba mentes mindenféle dekorációtól, kivéve egy kis fülkét, aminek tokonoma a neve. Ebben a fülkében lóg egy kéziratos tekercs, a kakemono, melyet a házigazda gondosan választott az alkalomra, hogy az tükrözze a szertartás témáját. Ezt a buddhista felirat egy mestertől származik, és bokuseki-nek hívják. Minden vendég megcsodálja az írást, majd megvizsgálják a teaforraló kannát (kama) és a szívet (tűzrakóhely, egy hordozható változat a furo, és télen a hideg miatt egy földbe ágyazott változat a ro), melyet pontosan az előtt helyeztek el, mielőtt a házigazda köszöntötte volna őket. Ezután helyet foglalnak a szertartásban elfoglalt pozíciójuk szerint. Miután a vendéglátó leült, szóban is köszönti a vendégeket, először a fővendéget, majd a többieket. Ha a ro szezonja van, akkor ezután egy faszén tüzet készítenek, ha a furo szezonja, akkor majd csak az étkezés után teszik meg ezt. A ro időszakában gyúrt tömjént, a furo-éban pedig szantálfa tömjént tesznek a tűzbe.

Az étkezés

A vendégeknek felszolgált ételek összefoglaló neve chakaiseki. Először a friss cédrusfából készült evőpálcikákat hozzák ki, majd ezután következik a háromfogásos étkezés. Az első tálcán főtt fehér rizst tálalnak fel kerámia tálkában. Ehhez egy lakozott tálkában tálalt miso levest és nyers halat, és kerámia edényben felszolgált nyers vagy ecetes zöldségeket fogyasztanak.                 Ezután sake-t hoznak a vendégeknek. Ez volt az első fogás, melyet hashiarai-nak hívnak (”az evőpálcák öblítése”).A következő fogásban eszik a zöldséges húslevesben főtt ételeket (nimono) különválasztott lakkozott edényekben, és a grillezett ételeket (yakimono), melyeket egyénre szabott adagokban tálalnak kerámia tálakon. Ennél a pontnál még további rizzsel és sake-val kínálják a vendégeket. Ennél a fogásnál a házigazda is ehet, ha úgy dönt. Ha elfogyasztották ezt a fogást, akkor a szájukat a kosuimono-val tisztítják meg, amely egy üres zöldségleves lakkozott tálakban felszolgálva. A következő fogás neve a Shinto vallás természet tiszteletéből származik. Ez a hassun, ami egyben annak a fatálcának is a neve, amin az ételt tálalják. Ez a fogás két részből áll, az uminomono-ból és a yamanomono-ból (tengeri étel, és hegyi étel), melyek a tenger és a szárazföld bőségét hivatják szimbolizálni. A vendéglátó is eszik ennél a fogásnál, és minden vendég megkínálja őt sake-val annak érdekében, hogy biztosítsák a teaszertartásban lévő egyenlőséget azzal, hogy mindenki betölti a (magasabb pozíciót jelentő) vendéglátó szerepét hacsak egy kis időre is. A konomono (illatok dolgok) kicsiny kerámia tálakban kerülnek felszolgálásra egy (lakozott) kancsónyi sós vízben felszolgált pirított rizzsel együtt, mely az étkezés végét jelképezi. Mminden vendég megtisztítja az általa használt edényeket egy puha papírral, amit magukkal hoztak a szertartásra, majd végezetül az omogashi-t (főédesség) szolgálják fel a vendégeknek. Ezután a házigazda meghívja a vendégeit, hogy pihenjenek le a kertben, vagy a várakozó szobában, amíg ő előkészíti a teát. Amint a vendégek elhagyták a szobát,a házigazda leveszi a kéziratot a falról, és a helyére virágokat rak. Majd kisöprik a szobát, és előkístítik az edényeket a koi ocha (erőz zöld tea) elkészítéséhez. Több mint 13 különféle tárgyat használnak hozzá, és mindegyik értékes műalkotásnak számít.